Vérfüred

"-Dervish! Hé, Dervish mester! Föld hívja Dervisht! Veszi az adást parancsnok?
   Pislog egyet, hökkenten mered rám, mintha nem ismerne meg, aztán elvigyorodik.
   -Grubbs! Hát mégis élsz. Azt hittem... - Vonásai kissé rendeződnek. - Bocs. Elkalandoztam.
   Mellé ülök.
   - Rossz napod volt?
   - Nem emlékszem - válaszolja. - Miért jöttél haza ilyen korán? - Megmutatom neki az órámat, megkocogtatom.
   Dervishmegnézi majd felsóhajt.
   - Kezdem elveszteni, Grubbs.
   Gombóc nő a torkomban, de nem hagyom, hogy Dervish lássa rajtam a félelmet.
   - Mármint micsodát, az eszedet? Olyasmit nem veszthetsz el, amid sosem volt.
   - A talajt a lábam alól. - Dervish lenéz a lábára. Mezítláb van, talpa piszkos. - Azelőtt nem voltam én ilyen. Ilyen szétszórt és bamba. Vagy igen? - Kérlelve néz rám.
   - Borzalmas dolgokon mentél keresztül, Derv - mondom neki halkan. - Ezek után nem is csoda, hogy nem állsz talpra egyik pillanatról a másikra.
   - Tudom. De ugye, azelőtt nem voltam ilyen? Van, amikor nem tudok visszaemlékezni. Olyan, mintha mindig is így lett volna.
   - Nem - mondom határozottan. - Ez csak átmeneti időszak. El fog múlni.
   - Egyszer minden elmúlik - motyogja Dervish. Aztán oldalpillantást vet rám, jégkék szemével végigmér. - Miért vagy te vizes?
   - Fürödtem, és előtte elfelejtettem levetkőzni. - Megbökdösöm a homlokát, és az ablakra mutatok, a párkányra zuhogó eső irányába. - Sügér!
   - Hú - mondja Dervish. - Érted kellett volna mennem.
   - Semmi gond. - Felállok, kinyújtózkodom, a ruhámból csöpög a víz. - Felmegyek, dobok egy zuhanyt, és belebújok valami szárazba, ezt meg berakom a mosógépbe. Van valami szennyesed? - Ugyanis a ház körüli teendőket én láttam el, amíg Dervish szobanövény volt. A szokás hatalma."

" - Az ilyen jelenetet hívom én horrornak! - bődül el diadalmasan Davida Haym, és a félelem egy csapásra eloszlik. - Ennyi! Megvolt minden? Ajánlom is! Ezt a snittet soha nem tudnánk felülmúlni!
   Hirtelen mindenki megkönnyebbülten nevet. Pár másodpercig elhitték, hogy a démon valódi volt, és komolyan megtámadta Emmetet. Ez most elmúlik, és mindenkinek eszébe jut, hogy ez csak film, szemfényvesztés, borzongató szórakoztatás. Kicsit szégyellik, hogy hagyták magukat átverni, de mivel körülöttük olyan sokan reagáltak hasonlóan, nem érzik, hogy túl ciki lenne.
   - Ugye megmondtam? - mondja Dervish, és hangosan tapsol. - Most őszintén, láttatok már ennél rémisztőbb, szédületesebb dolgot?
   - A szívem! - piheg Juni, és kezével legyezi az arcát. - Nem számítottam rá, hogy az egész ilyen hirtelen történik!
   - Egyszerűen elképesztő! - kiált fel Bill-E. - Láttad ezt, Grubbs? Úgy buzogott a vér, mintha locsolócsőből nyomták volna! És amikor... Grubbs? Jól vagy? Hé, Dervish, Grubbsnak valami baja van. Olyan arcot vág mintha...
   Bill-E szavai, és az egész külvilág elhalkul. Ugyanazt a rémületet éreztem, mint sokan a körülöttem állók közül. Ugyanazt a döbbent borzalmat. Egy pillanatig én is elhittem, hogy mindez igazi. De míg a többieknél elmúlt ez az érzés, nálam nem.
   Ugyanis emlékszem arra, hogyan nézett ki a démon. Hogyan mozgott. Láttam a szeméből sugárzó gyűlöletet. És jól tudom, mit váltott ki belőlem.
   És bár minden porcikámmal tiltakoztam ellene, hatalmába kerít egy borzalmas érzés...
   Az nem egy beöltözött fickó volt.
   Az a démon valódi volt!"

" Mi a baj? - kérdi Dervish.
   - Várj - mormolom, és félresöpröm a kérdést. Erősen töröm a fejem. Megpróbálom leporolni a hazugság és az illúzió pókhálóját.
   Ezek a fülkék nem csak úgy néznek ki, mint A bárányok hallgatnak fülkéi - ez itt maga Hannibal Lecter intézménye. És végre rájövök, hol is láttam ezt az épületet azelőtt. James Bond-filmekben. Egyes részletei több filmben is feltűnnek, itt most minden részlet egyesül.
   Ellépek Bill-E-től, szédülök, és megpróbálok egyenesen haladni gondolataim ösvényén.
   - Grubbs - szól Juni aggódva, és felém lép. - Jól vagy? Nem kell segítség? Talán...
   - Fogd be! - kiáltok rá, amint keresztülvergődöm a félrevezetés labirintusán, és akárcsak valami elmebéli kártyavár, a hazugságok szélsebesen omlanak össze.
   Mágus vagyok, de nem igazi varázsló. Csak azért voltam képes varázslathoz folyamodni Vérfüreden, mert a levegő rezgett a mágiától. Ebben a laboratóriumban nincs mágia, tehát hogyan vagyok képes akkora energiarohamra, hogy vizet fakasszak az üvegből? Ugyanez áll a Tanítványokra is. Itt az ő erejük sem érne sokat.
   Az összes logikai bukfenc és csavar feloldódni látszik, gyors egymásutánban. A Bárányok épp a legjobb pillanatban bukkanak fel, hogy kiüssenek minket és elrabolják Bill-E-t.Dervish oly kézenfekvően ismeri a központi laboratórium hollétét. Prae D'Alecheu pont idehozza Bill-E-t. Cápa oly nyilvánvalóan látta már az épület tervrajzát.
   Sharmila tudta, hogy feltörtem a tenyérnyomat által vezérelt zárat a D raktárban - pedig erről senki sem beszélt neki. A második repülőtéren Juni úgy emlegette Bill-e-t, mint az öcsémet - pedig nem tudja, hogy rokonok vagyunk.
   És a mosdóban, amikor először ébredtem tudatára, hogy valami nincs rendben. Már értem, mi az, amit láttam, de akkor még nem kerültek a helyükre a dolgok. Az arcom a tükörben tiszta volt. Már akkor is tiszta volt, mielőtt megmostam volna. A bőröm, a hajam, a ruhám, minden tiszta volt. Semmi szürke démonvér. Pedig jól eláztatott a szörny a D raktárban, és azóta nem mostam le a vért magamról. Ragadnom kellett volna a vértől a reptéren is, mint ahogy itt is. De sem ott, sem itt nem ez a helyzet, mert...
   - Ez nem a valóság!"

"Néhány démon dacolni próbál az örvénnyel, és le akar húzni a földre , de visszaverem őket. Végül megfutamodnak, és inkább a többi ember felé fordulnak gyilkos indulattal. Visszaereszkedem a földre. Kissé szédülök, de amúgy semmi bajom, megteszem, amit tudok, hogy megvédjem a menekülő tömeget, és minél több embert tereljek épségben át a résen.
   Már nincsenek sokan. Az árhullám apró csermellyé apadt. Bót viszont sehol sem látom. Vajon van-e még időnk, lesz-e ideje visszatérni? Mintegy válaszképpen Dervish bömbölését hallom.
   - Mindenki kifelé! A rés mindjárt bezárul!
   - Te itt maradsz! - ordítja Vész herceg, és két kezét Dervish húsába mélyeszti. A tekergő kígyók Dervish arca felé köpködnek, készen arra, hogy belémarjanak.
   - Eredj! - kiáltja Dervish. - Mentsd az irhád!
   - Majd ha fagy! - rikoltom, és Vész hercegre emelem a tekintetem. Csápszerű, tekergő karjaira összpontosítok. Kegyetlen mosollyal összeszorítom a fogamat, és egyszerre mind a nyolc végtagja tőből leválik a testéről.
   A démonmester meghökken, hátrahőköl, ordít a fájdalomtól és a rémülettől, miközben leszakadt karjai a földre potyognak.
   Dervish kimerülten összerogy. Odasietek, és áthajítom nagybátyámat a résen, mintha csak egy labda volna, mágiával csillapítom a földre érkezés erejét. Gyors pillantást vetek Vész hercegre. Nem átallok egy utolsó, moziba illó sziporkát elereszteni feléje:
   - Sokan azt hiszik, hogy ijesztő tag vagy, pedig csak egy végtag nélküli tag vagy! - Aztán gyorsan átvetem magam a résen, mielőtt még összeszedné magát és a csápjait, és ízekre tépne."