A végzet fiai
"Steve szeme-szája elkerekedett a döbbenettől. Mulatságos volt így az arca, nekem azonban nem volt kedvem nevetni. egy ilyen döfésből nincs felépülés. Steve-nek vége volt. De ha nem vigyázok, engem is magával vihet. Így aztán ünneplés helyett megragadtam a bal kezét, és leszorítottam az oldala mellé, hogy ne tudja ellenem fordítani a kését.
A tekintete a melléből kiálló kés nyelére siklott.
-Ó - mondta hangtalanul. Azután szája sarkából szivárogni kezdett a vér."
"-Nem, apám! - rivallt rá. - Ebbe nem avatkozhatsz be!
-Lódulj az utamból! - bömbölte Mr. Tiny, és félre akarta rángatni a lányát. - Az a bolond a végén megöleti magát Leonarddal! Ezt meg kell akadályoznunk!
-Késő - kuncogtam, miközben steve kése ötödszörre hatolt belém, átvágva a zsigereimet. Mr. Tiny megtorpant, és bambán pislogva próbálta felfogni, hogy hosszú és gonosz élete során valószínűleg most először szenvedett teljes vereséget."
"-Oké - morogtam. Nem örültem neki, de láttam, hogy nincs értelme vitatkozni. A medence szélére lépve ledobtam magamról a pokrócot, amelybe a törpe népség nem sokkal azután, hogy kifogtak a Lelkek tavából, becsavart. Belebámultam sötétzöld folyadékba. Nem láttam benne a tükörképemet. - Mi... - kezdtem egy újabb kérdést.
-Nem kérdezünk többet! - förmedt rám Mr. Tiny, és könyökével oldalba taszított. Csapkodva, hadonászva billegtem néhányat a medence peremén, aztán egy nagy csobbanással beleestem a pokol sistergő tüzébe."
"Aztán vége. Végeztem ezzel a világgal. Utolsó atomjaim a fénysebességnél is gyorsabban emelkednek föl, föl a tetőről, a színházépületről, messze-messze maguk mögött hagyva a várost, s ezt a világot. Egy új világmindenség, új kalandok, új létezés felé tartok. Isten veled világ! Isten veled Darren Shan! Viszlát, régi barátaim és szövetségeseim! Megyek! Magukhoz vonzanak a csillagok. Kirobbanok térből és időből. Átlépem a régi valóság határait. Felbomlok, egyesülök, megyek tovább. Érzem a világmindenség szájának a leheletét. Minden dolgot, minden világot, minden élőt. Minden mostot és sohát. Mr. Crepsleyt, aki vár. Nevetnek. A túlvilágon. Megyek... Meg... halok...Meg...haltam." |