A lelkek tava

"Volt két A, továbbá egy-egy D, H, K, L, M, R, S, T és U.

   -Muszáj lesz valamilyen üzenetet... kihámoznunk belőlük - mondta Harkat.

   -Tizenegy betű - gondolkodtam fennhangon. - Nem lehet valami hosszú üzenet. Lássuk mit tudunk kihozni belőle. - Addig-addig tologattam a betűket, míg kijött belőle három szó - HAT KAR DUL - de kimaradt az M és a dul amúgy is hosszú ú.

   Harkat is megpróbálkozott, és neki ez jött ki:  MUTASD HAL - de megmaradt a K és az R.

   Miközben tovább bűvészkedtem a betűkkel, Harkat egyszer csak felnyögött, aztán se szó, se beszéd, félretólt, és céltudatosan kezdte egymás mellé rakosgatni a fogakat.

   -Rájöttél? - kérdeztem kissé csalódottan, amiért neki sikerült elsőnek.

   -Igen - felelte -, de ez nem ad kulcsot semmihez... Csak Mr. Tiny szórakozott velem megint. - Közben kirakta a fogakat, és keserűen rájuk mutatott - HARKAT MULDS."

   "-Ki vagy te? - kiáltottam, kipenderülve a függőágyból. - Hol vagyok?

   -Nyugalom, nyugalom - kuncogott az ember és letette a kést. - Nem akartalak vóna megijeszteni, fiam. Ügyeltem rád, míg aludtál. Ménkű sok rák meg skorpió nyüzsög errefelé. Nem akartam, hogy egy is rád akadjon, míg lábra nem állsz. Harkat! - bömbölte. - Magához tért a barátod!

   A kalyiba ajtaja kitárult, és belépett rajta Harkat. A három heg - a párduccal vívott harc emléke - éppoly feltűnően látszott az arcán, mint eddig, de amúgy mintha semmi baja nem lett volna.

   -Aggyisten, Csipkejózsika - vigyorgott rám. - Majdnem két napig... ki voltál ütve.

   -Hol vagyunk? - kérdeztem, miközben remegő lábbal álltam ott. - És ki ez itt?

   -Spits Abrams."

 " -Mi van? - kérdeztem Harkattól.

  -Félnek a... méregtől - felelte és meglengette az ampulláját egy maroknyi csoport kulaska asszony felé. Azok sikoltozva, kezüket arcuk elé kapva, hanyatt-homlok elrohantak. - Vagy tényleg szent... előttük, vagy nagyon veszélyes!

   A Groteszk, látva, hogy a kulaskák megtorpantak, elsiklott az asszonyok mellett, és megindult Harkat felé. Az egyik férfi odaszökkent a szörny elé, s karját lengetve torkaszakadtából üvölteni kezdett neki. A Groteszk megállt, s fejének egyetlen mozdulatával félrehajítva a férfit ismét mereven ránk szegezte a tekintetét. Már vicsorgott - ami azt jelezte, hogy ránk fogja vetni magát, és végez velünk."

"-Harkat! - üvöltöttem el magam. - Te nem lehettél ő! Vagy igen? - villantottam a szemem a törpe személyre.

   -Nem tudom - válaszolta Harkat zavartan. Ránézett a sárkányra - már majdnem rajtunk volt -, aztán vissza az emberre, aki egész testében reszketve feküdt a parton. - Igen! - kiáltotta hirtelen. - Én vagyok! Én ő vagyok! Tudom már, ki voltam! Én...

   Miközben a sárkány kitátotta száját, és teljes erejéből ránk fújta tüzes leheletét, Harkat hátradöntötte a fejét, és torkaszakadtából azt kiáltotta:

   -Én voltam az áruló vámpír - Kurda Smahlt!"