A hajnal gyilkosai
"-Hogy néz ki ez a ti Uratok? - érdeklődött Mr. Crepsley.
Steve felnevetett, és ujjával megfenyegette a vámpírt.
-Nana, Larten! Ugye nem gondolta komolyan, hogy személyleírást fogok adni róla? Ő maga is nagyon ügyel rá, hogy ne mutassa az arcát, még a saját kísérete többségének se.
-Kínzással kiszedhetnénk belőled - mordultam rá.
-Kétlem - mosolygott önelégülten Steve. - Félvérszipoly vagyok. Kibírok mindent, amit csak ki tudtok eszelni. Inkább hagyom magam megölni, de nem árulom el a klánt. - Lerázta a válláról a nehéz dzsekit, ami kezdettől fogva, amióta találkoztunk, rajta volt. Erős vegyszerszagok áradtak belőle.
-Már nem reszket - figyelt föl rá Harkat."
"-Kinézek az ablakon - mondta Mr. Crepsley, s már indult is.
-Fölösleges - legyintett Vancha. - A vérszipolyok nem támadnak nappal nyílt utcán.
-Ők nem, de a vémberek igen - felelte Mr. Crepsley. Az ablakhoz érve rést nyitott a lehúzott redőnyön, mely elfogta előlünk a nap gyilkos sugarait. És ekkor elakadt a lélegzete. - Charna zsigereire! - kapkodott levegő után.
Vancha, Harkat és én odarohantunk, hogy lássuk, mi izgatta fel ennyire (Vancha menet közben elkapta Steve-et). Az elénk táruló látvány mindannyiunkból szitkozódást váltott ki - kivéve Steve-et, aki eszelősen vihogott.
Odalent az utca tömve volt rendőrautókkal, katonai teherautókkal, valamint rendőrökkel és katonákkal."
"-Megszökött! - kiáltotta az izgalomtól tágra meresztett szemmel.
-Melyik? - üvöltötte Dave, és talpra ugrott. - Crepsley? Mulds?
-Egyik se - kapkodott levegő után Con. - A túsz... Steve Leonard!
-Leonard? - ismételte elbizonytalanodva Dave. - De hiszen ő nem is fogoly. Miért kellett volna megszök...
-Nem tudom! - vágott közbe Con. - Pár perce visszanyerhette az eszméletét, felmérte a helyzetet, azután megölt egy őrt és két nővért.
Dave arcából kifutott a vér, William McKay pedig kis híján elejtette a puskáját.
-Egy őrt és két.. - motyogta Dave.
-Ez még nem minden - folytatta izgatottan Con. - Kifelé menet még megölt vagy megsebesített három másik embert is. Úgy gondolják, még mindig itt van valahol az épületben."
"-Nem bírom... tartani... tivább - zihálta Gannen Harst. Egész testében reszketett, és dőlt róla a verejték az erőfeszítéstől.
-Nem is kell - válaszolta Mr. Crepsley. Pillantása rólam Vanchára ugrott, majd vissza, s rólam a mennyezetre. Úgy nézett fölfelé, mintha átlátna a kő,a beton, és a föld rétegein, föl egyenesen az égbe. -Vámpírok istenei! - kiáltotta mennydörgő hangon. -Még a halálban is legyek győzedelmes!
Aztán, ahogy utolsó kiáltása végigvisszhangzott körben a barlang falain, Mr. Crepsley elengedte a láncot. Még egy elképesztő pillanatig ott lebegett a levegőben, szinte mintha repülni készülne... aztán zuhanni kezdett lefelé, mintegy kő, az acélhegyű nyársak felé." | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
