Az éjszaka szövetségesei

"Tűz ütött ki a szállodában? - morogta.

   -Nem.

   -Akkor menj innen, és...

   -Egy férfi van a szobámban. Tanfelügyelő. Tudja a nevünket - legalábbis azokat, amiken bejelentkeztünk -, és azt hiszi, tizenöt éves vagyok. Azt kérdezi miért nem járok iskolába.

   Mr. Crepsley úgy pattant ki az ágyból, mintha kígyó mart volna belé.

   -Hogy lehet az? - csattant fel. Az ajtóhoz rohant, majd megtorpant, lassan visszaballagott. - Mit mondott, kicsoda ő?

   -Csak a nevét mondta meg - Mr. Blaws.

   -Csak valami mese lehet.

   -Nem hinném. Vele volt a szálloda igazgatója is. Nyilván nem engedte volna fel, ha nem tudja igazolni magát. Különben is tisztára úgy néz ki, mint egy tanfelügyelő.

   -A látszat sokszor csal - jegyezt meg Mr. Crepsley.

"Tessék? - pislogtam.

   -Hallottad - lépett felém harciasan. Nálam egy fejjel magasabb, fekete hajú fiú volt. Sandán méregetett- Laposra verhettem volna őt is és mindenkit az egész iskolában, de erről e pillanatban megfeledkezve elhátráltam előle; nem értettem, miért viselkedik így.

   -Menj rá, Smickey! - kurjantotta egy másik - Gázold le!

  "-Darren! - visította Debbie, és hevesen átölelt.

   -Debbie! - kurjantottam, és megemhoz szorítottam.

   Az angolirodalom-tanárom Debbie Hemlock volt - a hajdani barátnőm!

   -Alig változtál! - mondta ámulva.

   -Te meg olyan más lettél - válaszoltam erre nevetve.

   -Mit történt az arcoddal?

   -Hogyhogy tanár lettél?

   -Mit keresel itt? - De ezt már egyszerre kérdeztük."

"-Tudod, hogy miért mentettelek meg?

   Nagyot nyeltem.

   -Mert nagyon jó szíve van?

   -Lehet. - Egy lépéssel közelebb jött. A fegyver csöve ekkor már közvetlenül a szívem felé mutatott. Ha elsütné, egy futball-labda nagyságú lyukat vágna a mellemben. - Vagy talán azért, hogy megszerezzelek magamnak? - sziszegte.

   -Ki maga? - kérdeztem rekedten, miközben hátammal kétségbeesetten lapultam a falhoz.

   -Nem ismersz meg? "