A sötétség vadászai

   "Pár perc múlva három alak bukkant ki a sűrű homályból. Két törpe személy, akik hajszálra ugyanúgy festettek, mint Harkat, azzal a különbséggel, hogy a fejükbe húzták a csuklyájukat, és azzal a merevséggel mozogtak, amit Harkatnak a vámpírok között töltött évek során sikerült levetkőznie. A harmadik alak egy alacsony, mosolygós, ősz hajú ember volt , akinek láttán nagyobb félelem fogott el, mint ha egy csapat portyázó vérszipolyyal futottunk volna össze.   Mr. Tiny! "

"-Meg fogom találni  - fogadtam meg, és tekintetem összekapcsolódott az agg hercegével. - És ha a szerencse úgy hozza, hogy nekem kell őt megölnöm, nem fogom eltéveszteni a célt.

   -A vámpírok szerencséje kísérjen utadon - szólt.

   Csatlakoztam Mr. Crepsleyhez és Harkathoz. Integettünk azoknak, akik idáig kísértek bennünket, majd bevettük magunkat az alagutakba. Gyors é biztos léptekkel haladtunk, s két óra múlva magunk mögött hagytuk a hegyet, hogy a nyílt mezőn, felhőtlen éjszakai égbolt alatt folytassuk utunkat.

"-Vancha? - szóltam oda neki hlkan. - Mit csinálsz?

   -Sétálni készülök - felelte, és tovább kenegette a vállát és a karját a nyálával.

   Fölbámultam az égre. A felhőtlen, kék égről ragyogóan sütött le a nap.

   -Vancha, hiszen nappal van - mondtam megrökönyödve.

   -Tényleg? - felelte maró gúnnyal. - Magamtól ki se találtam volna.

   -A vámpírok megégnek a napon - figyelmeztettem, arra gondolva, hogy talán beverte a fejét, és elfelejtette, mi is valójában.

   -Nem azonnal - mondta erre, majd éles pillantást vetett rám. - Gondolkoztál valaha arról, hogy miért égnek meg a vámpírok a napon?

"Hátamat egy fának vetettem, s a következő pillanatban jobb ingujjam beleakadt egy faágba. A vérszipoly kardjával az arcom felé sújtott. Azt hittem, itt a vég, de ekkor kiszabadult a karom, és kardom pengéje megakasztotta s a föld felé kényszerítette az övét. Nyomtam lefelé erősen, abban reménykedve, hogy ellenfelem végül kiejti a kezéből, de olyan ereje volt, hogy egy könnyed mozdulattal visszalendítette a kardját a magasba, miközben a penge szikraesőt szórva végigsiklott az én kardom pengéjén. A mozdulat olyan gyors volt, és annyi erő rejlett benne, hogy amikor beleütközött a kardom markolatába, az nemhogy eltérítette volna az útjából, hanem az aranyabroncson áthatolva, húst, csontot átvágva, a penge tőböl lemetszette a kiálló jobb hüvelykujjamat!"