A vámpír herceg

"Az első nyolc vámpír mögött haladt az ünnepelt, maga Kurda Smahlt. Négy tábornok hozta egy magasra emelt kis emelvényen. Bő fehér palást volt rajta, szőke fejét lehajtotta, s a szeme le volt hunyva. Megvártam, míg az alagút és a hercegek között félútra érkezik, majd előreléptem - sarkamban a farkasokkal -, és amilyen hangosan csak tudtam, elkiáltottam magam:

   -ÁLLJ!"

"-Hé! Képzelődöm, vagy tényleg mozognak a falak?

   A társai nevettek.

   -Ne hülyé... - kezdte az egyik, atán hirtelen elhallgatott. - Mi a fene...? - hallottam elakadó lélegzetű kiáltását.

   -Mi ez? - kiáltotta ijedten egy másik. - Mik ezek?

   -Pókoknak látszanak - felelte egy kevésbé izgatott hang.

   -Millióan vannak! - vinnyogta egy vérszipoly.

   -Mérgesek? - érdeklődött egy másik.

   -Dehogy! - horkant fel az, aki nem ijedt meg tőlük. - Egyszerű hegyi pókok. - Nem csinálnak semmi..."

"Meg fogok... halni? - zihálta Arra a fájdalomtól keskenyre préselt szájjal.

   -Dehogy - feleltem, de ő megragadta a kezemet, és merőn nézett rám.

   -Meg fogok halni? - mordult rám nyersen.

   -Nem tudom - feleltem ezúttal becsületesen. - Lehet.

   Sóhajtva hanyatlott vissza.

   -Legalább nem halok meg megbosszulatlanul. Jól küzdöttél, Darren Shan. Igazi vámpír vagy.

   -Köszönöm - mondtam tompán."

"Amikor leraktak, hogy állva fogadjam a vámpírok tapsát, körbenéztem az arcokon, s ott láttam közöttük Mr. Crepsley, harkat, Seba Nile, Vanez Blane és a többiek örömtől ragyogó arcát.

   A terem hátuljában pedig mintha Gavner és Arra szellemalakját véltem volna felfedezni, s közvetlenül mögöttük Kurda tapsolt némán. De nyilván csak az ereimben keringő hercegi vér okozta kábulattól káprázott a szemem.

   Azután elmosódtak az arcok, és már csak egyforma, üvöltő vámpírokat láttam. Ott álltam lehunyt szemmel, remegő lábbal, az üvöltés keltette rengésektől meg-meginogva, de büszkén és bódultan halgattam, amint kórusban kiáltják a nevemet és éljeneznek - engem... Darren Shant... a Vámpír Herceget!"