A vámpír inasa

" -Gyere - mondta és felállt. - Fiatal még az idő! Keresünk neked egy nyulat vagy rókát.

   -Nem haragszik, amiért nem iszom belőle? - kérdeztem.

   Mr. Crepsley megrázta a fejét.

   -A végén mindenképp innod kell - mondta. - Majd ha elég éhes leszel.

   -Nem - mondtam némán, miután hátat fordított, és elindult. - Nem fogok! Emberből nem! Soha nem fogok embervért inni! Soha!"

"Nem volt figyelmeztető jel. Éppen felegyenesedőben voltam, miután előrehajolva megérintettem a lábujjaimat, amikor hirtelen megszédültem, hadonászni kezdtem, lábamba pedig remegés állt be. Nem először fogott el a szédülés - újabban gyakran előfordult velem -, de eddig nem sokat törődtem vele; ilyenkor leültem, és megvártam, amíg elmúlik. De ez most más volt. Négy emelet magasan voltam. És most nincs hová leülni.

   Megpróbáltam leereszkedni, arra gondolva, hogy a gerendában megkapaszkodva biztonsággal átkúszhatok rajta. De mielőtt elég mélyre ereszkedhettem volna, kicsőszott alólam a lábam... és lezuhantam!"

"-Nem zúgott belém! - tiltakoztam.

-Truska szerelmes Darrenbe! Truska szerelmes Darrenbe! - hajtogatta Evra.

-Fogd már be, te csenevész kígyóutánzat! - mordultam rá.

Nem sértődött meg, csak nevetett.

-Két szerelmes pár, mindig együtt jár, egy tányérból esznek, mindig összevesznek! - kántálta. - Mi kell jobban, Darren? Házasság, vagy vámpírság?"

"- Hagyj békén! - üvöltötte R. V. Rám nézett, így jól láttam tébolyult tekintetét. - Nem tudsz megállítani! - rikácsolta. - Nem akadályozol meg abban, hogy teljesítsem a kötelességemet. Kiszabadítom embertelenségetek áldozatát. Igazságot szolgáltatok neki. Senki sem tarthatja bezárva! Megmutatom...

   Hirtelen félbehagyta bombasztikus szónoklatát. Az arca halottsápadttá vált, testén remegés futott át, majd mozdulatlanná merevedett.

   Úgy hallottam mintha valaki, ropogtatna, rágcsálna, csámcsogna és tépdesne, és amikor benéztem a ketrecbe, láttam, hogy a farkasember mozgásba lendült.

   Mialatt egymással vitáztunk, előreszökkent a ketrecében, megragadta R. V. mindkét karját, begyömöszölte a szájába, s mindkettőt leharapta könyékig!"